Szombat délelőtt futótűzként terjedt el Gödöllőn, hogy hajnalban itt hagytál bennünket.

A hír alaposan fejbevágott. Még most sem tudom felfogni, hogy ez a valóság.

Valóban igaz?

Mi lesz most a gödöllői atlétikával?

Mi lesz a tanítványaiddal?

Kedves Barátom, Ákos!

Barátságunknak – ami szinte gyerekkorban kezdődött, még az Erdő utcában – a sport volt az alapja. Bár más-más sportágat űztünk, egyben hasonlóak voltunk: életünk szerves része volt a sport, fiatalon versenyzőként, később edzőként, sportvezetőként. Alázattal és nagy fanatizmussal űztük és szolgáltuk a sportot.

Ezt én édesapádtól tanultam, aki nyáron teniszezni oktatott, télen sífutásban volt az edzőm. Ő nagyszerűen tudta fanatizálni tanítványait, amit te is örököltél tőle. Szakmai tudásod és tapasztalatod mellett ez is eredményezte, hogy nagyon sikeres, országosan elismert szakember, kitűnő atlétaedző lettél.

Édesapádhoz hasonlóan te is sokoldalú sportember voltál. A 60-as években voltunk együtt versenyen is. Ugyanakkor, ugyanott, az Országos Szpartakiád döntőin, csak más sportágban. Te egy nagyszerű férfi kézilabdacsapatot szerveztél, kizárólag gödöllőiekből (ma ezt lokálpatriotizmusnak nevezik!), én pedig a szintén gödöllőiekből álló röplabdacsapattal voltam ott. Mindkét gödöllői csapat országos bajnok lett!

Bajnoki mérkőzéseinket is egymás mellett, az Erzsébet parkban épített Ganz Vasas pályán játszottuk.

Kitűnően síeltél is, de igazi szenvedélyed az atlétika volt. Az évek során futószámokban több olimpikont is kineveltél, fiút és leányt egyaránt. Akik országos és nemzetközi eredményeikkel, olimpiai szereplésükkel komoly dicsőséget hoztak szűkebb hazájuknak, Gödöllőnek is.

Junior világbajnokságon, junior és felnőtt Európa-bajnokságon szerzett érmek, a moszkvai olimpián ötödik helyezett női váltó, mind a te sikeres edzői munkádat dicsérik.

Hány gödöllői gyerek tanulta meg általad a sport, a testmozgás, az atlétika szeretetét, hány gödöllői fiatallal ismertetted meg a sportsikerek örömét, a győzelem ízét!

Hányan voltak hazánkban, akik ha meghallották, hogy „Gödöllői Atlétikai Club”, Benkő Ákos neve jutott eszükbe!

Szép, tartalmas, sikeres életet éltél.

Munkádat, eredményeidet, fanatizmusodat országosan és nemzetközileg is elismerték. Mesteredzői címet kaptál, tudomásom szerint a gödöllői edzők közül egyedül.

Talán a „Gödöllő Város Díszpolgára” az egyetlen cím, amit nem kaptál meg, pedig nagyon, nagyon megérdemelted volna. Sokan gondoltuk, és gondoljuk ma is, hogy ez a cím járt volna – és járna neked ma is.

Kedves Ákos! Kedves Barátom!

Nagyon fogsz hiányozni. Nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik tiszteltek, becsültek, szerettek téged. Sokan vagyunk.

Nem felejtünk, nyugodj békében!

Öreg barátod:

Körösfői László