Február első napján, szombaton, igazi „disznóöléses” időjárás mellett rendezték meg Kistarcsán a böllérfesztivált.

Immár harmadik alkalommal.

Az időjárás kegyeibe fogadta a versenyzőket és a nézőket. Igazi téli hideg, de szép, tiszta égbolt fogadta az uszoda melletti térre kilátogató közönséget. Az egész napos rendezvény sok érdeklődőt vonzott.

A jó hangulatról a színpadon lakodalmas zene, népdal- és néptáncbemutató, a téren pedig forralt bort, és pálinkát árusító pavilonok gondoskodtak.

A versenyzők egyébként nem nagyon álltak sorban a pavilonok előtt, hanem általában saját „munícióval” védekeztek a hideg ellen. Ahogyan az egy igazi böllércsapattól el is várható.

Délután négy körül már több alkalmi táncospár ropta a lakodalmas zenére a színpad előtt, és „csak úgy”, a sátrak között is.

A jó hangulat, a vidámság ismét bizonyította a régi magyar mondás igazságát, mi szerint „Nem erőszak a disznótor.”  

Persze a disznók véleménye erről a kérdésről valószínűleg egészen más.

Egy pici árnyékot azért vetett a rendezvényre, hogy a részvevők a nagy hidegben két kategóriába sorolódtak.

Volt a tömeg, aki a téren vacogva szorongatta a forraltboros poharat, vagy állt sorban a pálinkát árusító pavilonok előtt.

És voltak a kiváltságosak, akik az iskola épületébe is bemehettek, ahol nem csak melegedni lehetett.

Nem sikerült megtudnunk, hogy kik és hogyan kerülhettek be azon kiváltságos kevesek közé, akik számára nyitva volt az iskola, de az biztos, hogy – mint mellékelt képünk is bizonyítja – egyszerű földi halandók csak a küszöbig juthattak el.

Pedig – név nélkül nyilatkozó informátorunk szerint – odabent sem sorba állni, sem fizetni nem kellett a felesekért vagy a dúsan terített asztalokért.

Stílszerűen szeretnénk fogalmazni, ezért csak annyit teszünk hozzá: disznóság.

Fotógalériánk a rendezvényről itt található. (Kattintson a szövegre!)