Pedig nagyon készültek a fiúk.

Ígérték, fogadták, hogy feledtetik a múlt heti fiaskót.

Október 26-án ugyanis, hazai pályán, Törökbálint ellen az utolsó percekben „szórt el” két pontot a Gödöllő. Azért is fájt nagyon a végén bekapott egyenlítő gól, mert – mivel egyforma pontszámmal álltunk a tabellán –, „ki-ki”” meccs volt a mérkőzés. Ha nyerünk, akkor három ponttal megelőzzük őket a tabellán.

A mostani ellenfél, Örkény eddig egy ponttal gyűjtött többet, mint a Gödöllői SK. Itt is adott volt tehát a lehetőség, hogy megelőzzük őket. Ráadásul ismét hazai pályán játszottunk.

Sajnos nem sikerült, veszített a csapat: GÖDÖLLŐI SK – ÖRKÉNY SE  0:2

Ráadásul ismét gólt kaptunk az utolsó percekben, bár a három pontot e gól nélkül is a vendégek gyűjtötték volna be.  

Az örkényiek kék-sárga, a hazaiak fehér-kék mezben léptek pályára. Jól kezdett a Gödöllő, de hamar jött a hidegzuhany. Még negyedóra sem telt el a mérkőzésből, amikor vezetést szerzett a vendégcsapat. Mégpedig egy vitatható tizenegyesből. És itt jön az cikk első közhelye: vitatható vagy nem, „Tizenegyes az, amit a bíró megad”. A bíró pedig megadta, az örkényiek belőtték, egy nulla oda.

A gól után is a hazaiak uralták a pályát, azonban mezőnyfölényüket nem tudták gólra váltani. Elég egysíkúan, kiszámíthatóan vezették a támadásokat, a szervezetten játszó örkényi védelem pedig könnyen hárította a főleg középen erőltetett gödöllői akciókat. Így aztán egy nullás vendégvezetéssel zárult az első félidő.

Szeretném leszögezni, hogy nincs edzői licencem, és messze kerülni akarom a „észtosztó tudósító” szerepét. De a meccset nézve elég feltűnő volt, hogy mennyire szétszakadt a pálya a gödöllői csapat szempontjából.

Hosszában is és keresztben is.

Egyrészt a hátvédsor és a csatárok közötti területet nem tudta bejátszani a hazai középpálya, másrészt a támadások túlnyomó része a baloldalon folyt. Miközben a jobbszélen sokszor üresen árválkodott és – labdát, az indítást hiába várva – szomorkodott Oszvári Tamás, „Oszi”.

A második félidőben sem változott sokat a játék képe, bár Jenei Sándor többször átszervezte a támadó sorokat. Meddő gödöllői mezőfölény, szórványos örkényi kontrák.

Igaz, hogy a hazai csapat végigtámadta a meccset, de itt következik tudósításunk második elcsépelt közhelye: „A focit gólra játsszák”.

És rögtön utána a harmadik közhely:

„A sok kihagyott helyzetnek előbb-utóbb kapott gól a vége”.

Úgy történt most is, ahogy az már lenni szokott.

A meccs végén az örkényiek szögletből „találtak” még egy gólt és ezzel bebiztosították a győzelmet.

Érdekes színfoltja volt a mérkőzésnek az örkényi szurkolótábor. Egészen pontosan huszonegy fő. Beleértve azt a néhány vezérszurkolót, aki nem lankadva, nagyon lelkesen, nagyon hangosan és – nyomdafestéket nem tűrő – nagyon obszcén módon üvöltözték végig a meccset. 

Bár internetes hírportálként nyomdafestéket nem használunk, fiatalkorú olvasóink védelmében most mégsem idéznénk az örkényi mondatokat. 

Na jó, – szinte látom magam előtt a felháborodott, konkrét példát követelő olvasók ezreit –, meghajlok a tömegigény előtt, és ideidézem az egyik legszelídebb mondatot, ami egyébként nálam elnyerte a különdíjat:

 „Mi mindenütt hazai pályán vagyunk! Még Azerbajdzsánban is, f…lóbálók!”

Hogy ez utóbbi kitétel kire vonatkozott? A csapatra, az ellenfélre, saját magukra? Netalán cizellált kormánykritikát próbált megfogalmazni az eltorzult arccal üvöltő örkényi szurkoló?

Ezt valószínűleg sose fogjuk megtudni. 

Egyébként a több mint százfős gödöllői szurkolótábor meglepően fegyelmezetten viselte az örkényi ordibálást. Ahogy az egyik hazai szurkoló megjegyezte:

„Hagyjátok, az örkényi kollégák mosolya nyilvánvalóan nem a víztől van”. 

Pontos diagnózisát meg tudjuk erősíteni, mint a képen is látható.

Mindez azonban természetesen semmit nem változtat a tényen, hogy a Gödöllői SK nyolc nap alatt öt pontot veszített hazai pályán. Ráadásul – a játék képe alapján – semmivel nem jobb csapatok ellen.

És akkor tudósításunkban ide kívánkozna a negyedik közhely, mi szerint egy ilyen sorozat általában azt mutatja, hogy bajok vannak a csapat háza táján.

Kósza hírek szerint ráadásul olyan bajok, amelyek megoldását nem a csapat edzőjétől vagy a játékosoktól kell várni.

Reméljük tévedünk, ezért ezt a negyedik közhelyet – a többitől eltérően – nem is vastagítottuk ki.

Lelkes gödöllői szurkolóként pedig abban a reményben fejezzük be a tudósítást, hogy maga a csapat fogja cáfolni és okafogyottá tenni az előző bekezdést.

Azzal, hogy jövő szombaton, 2013. november 9-én, délután fél kettőkor Üllőn majd megmutatja…